Illóolajok

Előállításuk:
A folyadék-lepárlás – illóolaj extrakció – a legismertebb módsze a legtöbb növényi olaj kivonásánál ezt alkalmazzák. Egy edényben gőzt áramoltatnak át a növényi részeken. Az illóolaj a hő hatására elpárolog és a gőzzel együtt távozik. Ezt átvezetik egy csőrendszeren keresztül egy hűtőtartályon, ahol lecsapódik és újra cseppfolyóssá válik. Az olaj általában a víz színén lebeg, mert kisebb a fajsúlya – de van néhány olyan is, amelyé nehezebb. Így már az illóolajat külön tudják választani a víztől. A folyamatot meggyorsíthatják, ha nyomáskülönbséget hoznak létre a lepárló edényben.

A legelterjedtebb illóolaj kinyerési módszer a vízgőz-desztilláció, melynél a tisztán kinyert illóolaj térfogata is meghatározható. A vízgőz-desztilláció fizikai-kémiai alapja a Dalton-törvény, vagyis, hogy a gőzfázisban a komponensek parciális nyomásai additívak: a vízgőz és az illóolajok folyadék fázisban nem elegyednek, így tenziójuk összege hamarabb éri el az atmoszférikus nyomást, azaz alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a komponensek külön-külön. A víz elforrásával keletkező gőz áthalad a növényi anyagon, ahol az illóolaj kioldódik. A hűtőben lekondenzálódik az illóolajos gőz, majd a szeparátorban elválasztható egymástól a víz és az illóolaj.